Ilyen lesz az iPhone 20 év múlva

Írta Milan Gilanyi / 2022, júl., 12,

A múlt..

Elsősorban kezdjük azzal, hogy a telefonok milyenek voltak 20 évvel ezelőtt. Például a Nokia 3310 modelt nagyjából 20 éve mutatták be. Ez akkoriban hatalmas világszenzációnak számított a táska méretű telefonokhoz képest a maga kompakt méretével. Ha belegondolunk, hogy az azóta eltelt 20 év alatt mennyit fejlődtek a mobilok amiket használunk eszméletlen előrehaladás figyelhető meg. Elhagytuk a nyomógombos billentyűzetet és mostmár a telefon egésze egy hatalmas kijelző. 

 

 

Általános felhasználást tekintve teljesen átvették a számítógépek szerepét, tulajdonképpen ha nem dolgozol vagy játszol abszolút nem is kapcsolod be a gépet. Ma már ritkán hallasz olyat, hogy "benyomom a gépem hogy lecsekkoljam az Instát vagy a Facebook-ot".

 

Ezen kívül még sok-sok dologban változtak meg a régi készülékek legyen az kamera, alkalmazások, zenelejátszás, GPS... tehát minden. Itt már megjegyezném, hogy elkezdtek egyesülni az alkalmazott eszközeink egy eszközbe!

 

Hova tovább?

 

Érdemes belegondolni abba, hogy ha az elmúlt 20 évben ennyit fejlődött ez az szakág, akkor a következő 20 évben mire számítsunk? Arról nem is beszélve hogy a fejlődés üteme folyamatosan gyorsul. Rengeteg külföldi fórumon és videóban mindenki hajlítható, összecsukható, átlátszó vackokról beszél, de szerintem nem ez az irány fog bekövetkezni.

 

Ha megnézzük például az Apple-t az elmúlt években magán az eszközök kialakításán, az input módján (tehát hogy hogyan mondod meg neki hogy éppen mit csináljon, jelen esetben az ujjacskáddal) nem sokat tudtak változtatni. Ráraktak a hátuljára egy 82. kamerát és a designt 2-3 évente frissítik de olyan jelentős változás mint például az első generációs iPhone régóta nem volt. 

 

Ellenben a teljesítménnyel, ami évről évre sokszorozódik, a MacBook-ok esetében is. Kezdünk elmenni egy olyan irányba az új chippekkel - jelenesetben M1, M1 pro és max, hogy én azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy ebből az egészből az fog kikerekedni, hogy 1 eszközünk lesz, ami egy rohadt erős chippel lesz szerelve és ezt fogjuk használni minden tevékenységünkre. 

 

 

Ezt úgy kell elképzelni, hogy lesz egy darab nagyon erős eszközünk, a telefonunk, amely a nano technológiának köszönhetően nem fog méretben megnövekedni, azonban képes lesz arra a teljesítményre, hogy például ezen dolgozzunk, ez vezérelje a Tv-nket, vagy a teljes okos otthon ökoszisztémáját. Ebből ered az is, hogy nem lesz külön laptop, tv, tablet, hanem kijelzők, displayek lesznek, amikre wireless tudjuk csatlakoztatni a nagy teljesítménnyel bíró telefonunkat.

 

Mi sem bizonyítja ezt az irányt annál jobban, hogy egyre jobban próbálják összhangba hozni a különböző eszközök operációs rendszerét. A Mac OS és az iPad OS például egyre közelebb áll egymáshoz, próbálják összefésülni. Ezzel azt akarom mondani hogy egy adott display, amire éppen dokkolsz jelzi a telefonodnak hogy "hahhóóó én a régi mac vagyok", és olyankor Mac OS-re vált az eszköz.

 

 

Nagyjából ennyit az ökoszisztéma egyesüléséről ami az én véleményem. Az viszont, hogy a 0-ról 100%-ra való akku töltés pár másodpercre redukálódik vezeték mentesen szinte biztos, ahogyan az is, hogy az otthonunkban található összes eszközt (lámpa, fűtés, hűtés, sütő, mosógép) a telefonról lesz irányítható, hiszen ezeknek a kezdetlegességei már működnek. Ezen eszközökről fogjuk utasítani az önvezető autóinkat, hogy hova vigyen minket, és a pénztárcát is elfelejthetjük, mivel ezzel fogunk fizetni és az ID-kat is tárolni (ez már most is elérhető egyébként).

 

Azonban az, hogy maga az input, a vezérlés milyen irányt vesz abban nem igazán vagyok biztos. Nem gondolom, hogy okos szemüvegekkel és a szemünkkel irányítanánk az eszközöket, és azt sem gondolom, hogy hologramot használnánk. Gondoljatok bele aki gép előtt ül egész nap és dolgozik, az egész nap csak salapálna az asztal felett... hát ezt esélytelen. Talán 40 év múlva (ha addig nem nyírjuk ki a földet) eljutunk arra a szintre, hogy az agyunkban lesz a chip és neurológiailag irányítjuk a "divájszokat", a “gondolatainkkal” (bár én ezt nem szeretném már megélni).